„Édes gyerekem, hányszor kell még a szádba rágnom, hogy ne nézd közelről a tévét?!”
Bizonyára mind emlékszünk olyan alkalomra, amikor nem fogadtuk meg a tanácsot, sőt, a kifejezett tiltás ellenére is letelepedtünk a tévé elé és úgy néztük a délelőtti rajzfilm-matinét.
De honnan ered ez a tiltás, ami annyira masszívan ágyazódott be a köztudatba, hogy még a legmodernebb LCD-tévé tulajdonos szülők is úgy hivatkoznak rá, mintha törvénybe foglalták volna?
Rém a múltból – az elektronágyú
A tiltás alapjául szolgáló nézet a hatvanas évek végének egyik világraszóló botrányához kötődik. 1967-ben a General Electrics gyártási hiba miatt visszahívott egy egész színes tévészériát. Az akkori egészségügyi felmérés szerint a tévéből származó röntgensugárzás a százezerszerese volt az egészségügyi határértéknek.
Az ún. képcsöves, vagy katódsugárcsöves televíziók működésének „mellékterméke” az ionizáló röntgensugárzás, mely a képcsőben felgyorsított elektronok képernyőbe csapódásakor keletkezik. Nem véletlenül hívták elektronágyúnak a szerkezetet, mely eredetileg a harcászati lokátor technológiából került át civil alkalmazásra.
Bár tény, hogy a GE 1970 óta gyártott tévékészülékeinek nagyfrekvenciájú röntgensugárzása még a kozmikus háttérsugárzásnál is gyengébb, a bélyeg azonban letörölhetetlenül a katódsugárcsöves tévékészülékek stigmája maradt.
- A katódsugárcsöves, azaz CRT tévéknél nemzetközi szabvány írja elő az egészségügyi határértéket, amit a mai CRT tévék már meg sem közelítenek.
- Az ólomüveg árnyékolás a minimum alá csökkenti a sugárzás mértékét.
- Az egyes színestévé-típusokban található feszültségstabilizáló elektroncsőnek külön árnyékolása van.
Az, hogy ennek a beépített technológiai védelemnek mekkora súlya van, mi sem jelzi jobban annál, mint hogy egy 2017-es, a Euronics által a 18 év felettiek körében végzett felmérés szerint egyes hazai megyékben még mindig a CRT-tévék a legelterjedtebb típusok.
Hogy milyen szempontok alapján érdemes kiválasztani a tévét? Olvasd el cikkünket a témában >>> 4+1 szempont a megfelelő televízió kiválasztásához
A biztonságos jelen
Az LCD tévék esetében a monitor nem bocsát ki saját fényt. A háttérvilágítást adó hidegkatódos fénycsövek által sugárzott fényt alakítja át, mely előbb egy polárszűrőn, majd egy folyadékkristályos rétegen, végül még egy polárszűrön keresztül halad át, és csak ezután jut el a szemünkig. Az LCD tévék egyáltalán nem bocsátanak ki röntgensugárzást, és az ultraibolya tartományt is a fénycsövek belsejében tartja a technológia.
Mára inkább a tévénézési szokásainkhoz kötődhet a szemkárosodás:
- Bár sugárzásveszély már nincs, de kis távolságból a szem sokkal nehezebben tudja feldolgozni a nagysebességű vizuális információt.
- Azért ne üljünk túl közel a tévéhez, mert a gyakori, gyors szemmozgás miatt hamarabb elfáradnak a szemizmok. Ugye moziban sem ülünk az első sorba? Hát, ezért.
- Ugyanez az ellenkezőjére is igaz; a fókuszált, merev tekintet természetellenes a szemnek. A szem természetes funkciója, hogy szinergiában mozog az egész testtel, eközben kb. 3 másodpercenként pislogunk.
- Mivel tévénézés közben néha perceken keresztül egyáltalán nem pislogunk – és nem is mozgunk, ami a fejnek, nyaknak, gerincnek sem tesz jót- a szem kiszárad és gyulladásos tüneteket mutat.
Az, hogy hol lesz a tévé helye a lakásban nemcsak az audiovizuális élmény, de az egészség és a biztonság szempontjából is lényeges. Tájékozódj a témáról a következő cikkünkből >>> A tévé biztonságos, egyben optimális helye a lakásban.
A tévé kikapcsolása és némi pihenés, vagy egy jó éjszakai alvás regenerálja a fáradt szemet, valamint szemcseppel, műkönnyel, A-vitamin szedésével könnyíthetjük meg a szem regenerálódását. A legokosabb megoldás az, ha a szükségesnél több időt nem töltünk a tévé, vagy bármilyen más monitor előtt.